6.rész

Sziasztok. Ajh.... Annyira de annyira sajnálom, hogy eddig nem hoztam új részt. Mivel most nincs dolgom, se leckém. Ezért gondoltam hozok nektek egy extra hosszú részt. Remélem, hogy maradtak még olvasóim. Köszönöm a +2370 oldal megjelenítést. Nem is húzom tovább az időt. Így is eleget késtem. Úgy hogy mindenkinek jó olvasást. :*
U.I.: Aki még nem csatlakozott a facebook csopihoz az tegye meg. Bármit kérdezhettek https://www.facebook.com/groups/795256867261713/?ref=bookmarks 

 

 - Keresd a barátot akire számíthatsz. Keresd az utat amin elindulhatsz. A következő levél közelebb van mint hinnéd. Egy olyan személynél van akiről te nem is hinnéd. Lehet, hogy akire te most gondolsz nem az a személy. - olvastam fel hangosan az utolsó pársort. Ez még is mit akar jelenteni? Egy olyan személynél van akiről nem is hinném. Vegyük sorba a srácokat. Ott van Szandi, nála tuti nincs. Máskülönben már elmondta volna. Aztán ott van Perrie, nála sincs. Ez 100%-ék. Jesynél sincs. Leigh-Annenél sincs. Jadenél sincs. A lányokból egyszerűen nem tudom kinézni, hogy náluk lenne. Maradtak a fiúk. Akár egész nap gondolkodhatnék ezen. Hiszen bármelyiküknél ott lehet. Kopogtak az ajtómon. A könyvet és a kis lapot gyorsan vissza tettem a csomagba. A csomagot pedig leraktam az író asztalra. Majd oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Luke állt előttem.

- Szia - köszönt

- Szia - köszöntem neki vissza

- Nincs kedved lejönni medencézni? - kérdezte mosolyogva.

- Ha nem is medencézni, de levegőzni lemegyek - néztem rá.

- Oké - azzal félre állt az ajtóból. Kimentem a szobámból és becsuktam az ajtót. Kinél lehet a következő levél? És egyáltalán milyen utat kell keresnem, hogy eltudjak indulni? Alsó ajkamat harapdálva gondolkoztam. Kimentünk az udvarra. Én pedig egyből megcéloztam az egyik hinta ágyat. A srácok egymást lökték bele a vízbe. Versenyeztek, hogy ki tud jobb mutatványokkal bele ugrani a medencébe. És a lányokat is nem egyszer bele hajították a vízbe. Engem is próbáltak, de én nem engedtem nekik. Észre vettem ahogy Louis is hasonlóan ül, mint én az egyik hinta ágyon. Nem csinál semmit. Csak néz ki a fejéből. 

- Miért nem beszélsz vele? - ült le mellém Mikey. 

- Nem tudom. - ráztam meg a fejem. 

- Figyelj nem tudom, hogy mi ez az egész ami közted és Louis között folyik. De azt igen, hogy mind a ketten önmagatokba zárkosztok és próbáljátok leplezni azt, hogy mi játszódik le bennetek. Nem tudom mi üthetett Louisba amiért így viselkedik veled. De azt igen, hogy ha így folytatjátok soha a büdös életbe nem fogtok kibékülni. - mondta Mikey. Én pedig magam elé nézve hallgattam. Igaza van. Louisra néztem és láttam ahogy Ashton beszél vele. Ő is akárcsak én maga elé nézve hallgatta Ashtont.

- Beszéljétek meg - mondta Mikey miközben kezét a vállamra rakta. Rá néztem.

- Tudod mi a baj? Az, hogy túl makacs vagyok. És nem én kezdtem az egész vitát hanem ő - mondtam végig Mikey szemébe nézve.

- Abban igazad van, hogy nem te kezdted. De viszont folytattad. 

- És mi van akkor ha folytattam? Megvédtem magam. - mondtam idegesen.

- Minden rendben? - kérdezte aggódó hangon.

- Nem - ráztam meg a fejem. - Egyedül szeretnék lenni - néztem rá. Ő pedig bólintott és magamra hagyott. Teljesen kivagyok lelkileg. Én ezt nem bírom. Ép, hogy elkerültem apámtól, már el is vesztem a családom. Ki jövők Londonba. Meg ismerkedek a srácokkal és már a 3. nap Louissal veszekedek. Most pedig Mikeyal is elég rosszul viselkedtem. Magamba fojtóm minden bajom. És amikor egy csomó rossz dolog felhalmozódik bennem én robbanok. Szemeimbe könnyek gyűltek. Amik hamar megtalálták a kiutat és lefolytak az arcomon. Jobb ha ki sírom magamból az összes problémám. Nem akarom elmondani a srácoknak a problémám. Hisz nem értenék meg. Fel néztem a földről és apámat láttam meg ahogy felém közelít egy késsel a kezében. Hatalmasat sikítottam. Könnyeim pedig megállás nélkül folytak le az arcomon. Apám pedig egyre csak közeledett. 

- Ne! Menj innen! Hagyj engem békén! Normális életet akarok - kiabáltam zokogva. Alig kaptam levegőt a zokogástól. Apám pedig elkapta a két vállam és rázogatni kezdet.  Becsuktam a szemem.

- Regi! Regi! Jól vagy? - kérdezte egy mély hang. Kinyitottam a szemem és Harry állt előttem két kezét a vállamon pihentetve. 

- Harry - mondtam kétségbe esett hangon miközben megöleltem. Olyan szorosan bújtam hozzá amennyire csak tudtam.

- Minden rendben? - kérdezte 

- Itt volt.... Felém jött..... Kés volt a kezében..... Éreztem ahogy hozzám ér.... Megakart ölni.... - zokogtam. Tudtam, hogy nem ért semmit.

- Ki volt itt? Ki jött feléd? - kérdezte miután lágyan leültetett a hinta ágyra. 

- Regi kit láttál? - kérdezte Szandi

- Apámat - mondtam zokogva. 

- Jesszusom - mondta Szandi majd Harryt a szó szoros értelmében ellökte tőlem leült mellém és magához húzott. Én pedig megállás nélkül zokogtam.

- Regi hagyd most már abba a zokogást, mert befogsz lázasodni. - mondta Szandi pár perccel később

- Nem tudom - ráztam meg a fejem zokogva. - Nem tudok lenyugodni.

- Hozzatok nyugtatót és egy pohár vizet - mondta Szandi. Louis pedig már indult is be a házba nyugtatóért és egy pohár vízért. Ezen mindenki meglepődött. Nem sokkal később már a kezemben tudhattam a nyugtatót és a pohár vizet. Bevettem a nyugtatót és vártam a hatását. Lehunytam a szemem és se kép se hang. Éreztem ahogy valaki föl emel.

- Mi volt ez az egész? - kérdezte Perrie a nappaliban ülve, miközben engem nézett. Luke behozott és lefektetett az egyik kanapéra. Mindenki ott ült a nappaliban és engem nézet miközben én békésen aludtam.

- Emlékek - mondta Szandi.

- Ezt, hogy érted? - kérdezte Ashton.

- Reginek nem volt valami fényes gyerekkora. Szegénynek már 9 évesen úgy kellett viselkednie mint egy felnőttnek - mondta Szandi miközben végig engem nézett.

- Ezt, hogy érted? - kérdezte Luke.

- Ezt nem mondom el. Majd ha Regi úgy látja jónak akkor majd elmondja ő maga nektek - mondta Szandi és felment a szobájába. Mindenki ki ment a nappaliból kivéve Calumot. Ő leült velem szembe a dohányzó asztalra és engem nézett. 

- Szegény kicsi lány - rázta meg a fejét - el sem tudom képzelni, hogy miken mehettél keresztül. Most már biztonságban vagy. Mi vigyázunk rád. És erre a szavamat adóm - mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra és kiment a nappaliból.

Köhögve ébredtem fel egy számomra ismeretlen helyen. Hol vagyok? Körbe néztem de nem láttam semmit csak sötétséget. Mi folyik itt? Nehezen, de sikerült felállnom. Majd elindultam az egyik irányba. Nem sokkal később neki mentem valaminek. Elkezdtem tapogatni és egy kilincset találtam. Lenyomtam és az ajtó kinyílt. A hirtelen jött fény irritálta a szememet. Lassan, de hozzá szoktam. Elindultam a hosszú folyosón. Nagyon rossz előérzetem van. Lemerem fogadni, hogy valaki szembe fog velem jönni. Így is lett. Alig haladtam pár métert mikor egy alakot véltem felfedezni. Kezében egy pisztoly volt. Bebiztosította a fegyvert majd felém emelte. 

- Szép álmokat - mondta és meghúzta a ravaszt. A golyó a mellkasomba hatolt. Térdre roskadva kaptam a vérző felület felé. Újabb golyó talált el. Aztán még egy és még egy. Majd minden elsötétült.

- Neeee! - kiáltottam és zihálva ültem föl a kanapén.

- Minden rendben? - futott be Perrie.

- Igen. Csak rosszat álmodtam.

- Gyere. Csinálok egy meleg teát. 

- Rendben - mondtam azzal követtem őt a konyhába.

Az elkövetkező pár nap volt szerintem a srácok legrosszabb napja. Próbáltak felvidítani. De nem nagyon sikerült. Hívtak TV-ni. De ha Louis is ott volt akkor finoman vissza utasítottam őket.

- Mind ketten rossz bőrben vannak - mondta Calum Louisra és rám célozva

- Még is mit kéne tennünk? - kérdezte Liam. 

- Ki kéne őket békíteni valahogy - mondta Tris

- De hogy? - kérdezte Jade.

- Elviszem Regit autózni - mondta Harry majd már indult is az emelet felé.

A plafont bámulva feküdtem az ágyamba. Kopogtak. 

- Gyere - mondtam ám a tekintettem nem vettem le a plafonról. Átlagos fehér plafon volt én még is képes lennék akár egész nap ezt nézni.

- Szia - hallottam meg Harry hangját. Majd besüllyedt mellettem az ágy. Felé néztem.

- Szia - mondtam

- Jössz velem kocsikázni? - kérdezte Harry mosolyogva. Olyan aranyosak a srácok, hogy próbálnak felvidítani.

- Persze - mondtam mosolyogva. Gyorsan felöltöztem majd már indultunk is Harry kocsijához. Beültem az anyós ülésre. Nem szóltunk egy szót sem. Harry az utat figyelte én pedig azt ahogy vezet. Volt egy olyan érzésem, hogy jobban teszem ha figyelem. Már kezdtem unni azt, hogy Harryt nézem. Majd megálltunk. 

- Hol vagyunk? - kérdeztem

- Londontól 2km-re - felelte vállat rántva. - Ülj át ide - mondta és kiszállt a kocsiból. Én pedig úgy tettem ahogy kérte. Harry hívott egy Taxit majd vissza jött a kocsihoz.

- Nos tudod merre kell haza menni. Tudod, hogy kell elindítani a kocsit. Szóval jó utat hazafelé - mondta Harry majd be szállt a Taxiba és engem itt hagyott. Megsemmisülve ültem a sofőr ülésen. Most komolyan itt hagyott? 

 

- Harry hol van Regi? - kérdezte Perrie Harrytől mikor haza ért. 

- Jön ő. Csak lemaradt - vont vállat.

- Harry mit csináltál? - kérdezte Ashton. 

- Londontól 2km-re ott hagytam és mondtam neki, hogy tudja hogy kell elindítani a kocsit tudja, hogy kell haza jönni ezért majd itthon találkozunk - hajtotta le a fejét. 

- Te megörültél? - kérdezte Jade

- Nyugi. Felhívtam Cameront, hogy kövesse a kocsimat - próbálta lenyugtatni a többieket.

- Ha egy hajszála is meggörbül én kinyírlak Styles - mondta Szandi.

Bekapcsoltam a GPS-t és beírtam a címünket. A kulcsot elfordítottam. Majd rá tapostam a gázra. Még szerencse, hogy ez a kocsi tiszta olyan, mint ami Magyarországon van. A gázpedál jobb oldalon volt. Középen a fék és bal oldalt a kuplung pedál vagy mi. Na jó akkor induljunk haza. Azzal lassan el is indultam. Fokozatosan gyorsítottam. Egy fekete kocsi jelent meg mögöttem. Miért van olyan érzésem, hogy ezek lőni fognak? Az egyik ablakon kihajolt egy fickó és lőni kezdte a kocsit. Kissé megijedtem és elrántottam a kormányt. Szerencsére hamar vissza nyertem az irányítást a kocsi felett. Ám a fickó megállás nélkül lőtte a kocsit.

- Az anyádat lőjed már baszdmeg ne engem - kiabáltam miközben egyfolytában lőtték a kocsit. Nem sokkal később abba hagyták a kocsi lövést. Már kezdtem megnyugodni. Majd egy kocsit vettem észre. Velem szemben jött egy kocsi. Nem úgy látszott mint aki meg akar állni. Mögöttem is jött egy kocsi. Tuti, hogy meg akarnak ölni. Nincs más választásom. Kinyitottam az ajtót és kiugrottam a mozgó járműből. Ha valaki azt hiszi, hogy meg úsztam sebek és zúzódások nélkül akkor ő rosszul hiszi. Ez nem egy film ahol kiugrasz a mozgó járműből és ép bőrrel mindent megúszol. Pár métert gurultam. Hirtelen robbanásra lettem figyelmes. Remélem, hogy Harry ezért nem fog kinyírni. Számban meg éreztem a vér fémes ízét. Így köptem egyet. Nem sokkal később egy rendőr kocsi állt meg a roncsok mellett. Kiszállt a sofőr és elő vette a telefonját.

- Harry a kocsid a felismerhetetlenségig össze tört és még a lányt sem látom sehol - hallottam meg a sofőr hangját. Próbáltam felállni, de egyszerűen nem ment. Amint megmozdítottam a lábam iszonyú nagy fájdalom nyílalt belé. Csak feküdtem a hideg betonon és vártam a csodát, hogy valaki jön segíteni. Kis idő múlva 5 kocsi gurult be. Mikor kiszálltak a járműből felismertem az illetőket. A srácok voltak azok.

- Hol van? - kérdezte Szandi a rendőrtől. 

- Nem tudom - felelte. Próbáltam valahogy felhívni magamra a figyelmüket. De egyszerűen a kezemet sem bírtam felemelni. 

- Itt vagyok - próbáltam kiabálni. Nehezen, de felálltam. Ám iszonyú nagy fájdalmak jelentkeztek az összes test részemen. Erőt vettem magamon és elindultam a srácok felé. Fájdalmas nyögések sorozata hagyta el a szám minden egyes lépés után.

- Regi - hallottam meg Luke hangját. Amint ide ért megölelt ám én fájdalmasan felkiáltottam. 

- Minden rendben? - kérdezte aggódó hangon. 

- Nem - ráztam a fejem - Minden porcikám fáj. - mondtam. Majd hirtelen elsötétült körülöttem minden. Szerencse, hogy Luke tartott. 

A következő rész tartalmából:

 

- Doktor úr. Hogy van Regi? - kérdezte Perrie.

- Belső vérzése volt. De szerencsére sikerült elállítani. Ám sajnos kómába esett. Hogy mikor kell fel azt nem tudom megmondani - mondta a Doki majd el is ment. Mindenki megsemmisülve dolgozta fel a hallottakat. 

- Styles ez mind a te hibád - kiabált Harryvel Szandi

- Nem egészen - vágott közbe Louis. - Ezt nézzétek - rakta le a dohányzó asztalra a csomagot. 

- Ki bontotta - kapott a szája elé Liam.

- Igen? - vette fel a telefont Brad

- Azt szeretném közölni, hogy Regi szíve leállt. Lassan fél órája küzdünk az életéért. De valószínű, hogy meghalt. - mondta a Doki Brad pedig megsemmisülve állt a nappaliban. 

5.rész

Sziasztok. Nos kis késéssel, de meghoztam az új részt. Remélem, hogy maradtak még olvasóim. :D Ha van kedvetek akkor csatlakozzatok a facebook csoporthoz: https://www.facebook.com/groups/795256867261713/?ref=bookmarks

Nem is húzom tovább az időt. Mindenkinek jó olvasást.

Csöndben ültünk a nappaliban. Mindenki nézett ki a fejéből. Majd csengettek. Senki nem mozdult meg. Újra csengettek.
- Kinyitom - mondtam a srácoknak. Akik egy bólintással mindent elintéztek. Szememet megforgatva mentem ajtót nyitni.
- Szia. Én Sophia Smith vagyok. Ő pedig itt Eleanor Calder. Liam és Louis itthon van? - kérdezte Sophia. Én pedig sokkolt állapotban álltam az ajtóban és az előttem álló két lányt néztem. Oké nekem ezt még felkel dolgoznom.
- Minden rendben? - kérdezte Eleanor.
- I.... Ig.... Igen - néztem rá mosolyogva. - Gyertek be. Liam és Louis a nappaliban vannak - álltam félre az ajtóból.
- Hogy hívnak? - kérdezte Sophia mikor bejöttek.
- Regina Kövesi - mondtam
- Szép név. De tuti nem angol - nevetett Eleanor.
- Nem. Nem az. Magyarországról jöttem. - mondtam majd elindultunk a nappaliba.
- Louis Liam titeket keresnek - mondtam és már ültem is le Calum mellé, hogy a két említett észre vegye a barátnőiket. A lányok oda rohantak a fiúkhoz és egy csókkal köszöntötték őket. Én ezen csak mosolyogni tudtam.
- Nekem miért nincs pasim? - kérdezte Szandi és a mondat végénél rá vágott egyet a combomra.
- Idővel lesz pasid. Meg mi lenne ha a saját combodat csapkodnád? - kérdeztem tőle.
- Jaj Regi te könnyen beszélsz. Te nem akarsz pasit mert......
- Mert  megvan rá az okom, hogy miért nem akarok magamnak pasit. Meg egyébként is 15 leszek. Én nekem nem a pasik körül forog az agyam. - néztem rá. A többiek pedig csöndben figyelték a beszélgetésünket.
- Tudod, soha nem foglak megérteni - rázta a fejét lemondóan Szandi.
- Ácsi.... Ácsi.... Ácsi. Én ott leragadtam, hogy te nem akarsz pasit - mutatott rám Eleanor - mégis milyen lány nem akar pasit? - tette fel a költői kérdést.
- Olyan mint én - mondtam egyszerűen.
- De miért nem? - kérdezte Jade
- Azért mert...... - és itt elgondolkoztam, hogy miért is nem akarok pasit. Alig ismerem őket. Nem akarom nekik elmondani, hogy apám miatt nem akarok pasit. Mert ahogy viselkedett velem 6 éves koromtól 14 éves koromig az felépített bennem egy falat amin nem engedek át egy fiút sem. Olyanokon mentem keresztül az elmúlt 8 évben amiket a legrosszabb ellenségeimnek sem kívánnék. Kitartóan küzdöttem azért, hogy anyához kerüljek. Kijövök Londonba nyaralni és elveszítem az egész családom. - ...... mert nem - suttogtam. Majd a földet kezdtem el tanulmányozni. Újra lejátszódott előttem minden rossz amit át éltem apámnál.
- Minden rendben? - hozott vissza a valóságba Perrie hangja
- Igen. Mért kérded? - néztem rá
- Azért, mert sírsz - mondta Tris
- Mi? - kérdeztem rá. Bár elsőre is megértettem. Arcomról letöröltem a könnyeim.
- Miért érzem azt, hogy valamit nem mondasz el nekünk? - kérdezte Luke
- Mert jól érzed - mondtam majd felálltam és kimentem a kertbe. Tudtam, hogy csak idő kérdése és utánam jönnek. De mégis örültem egy kis csendnek. Leültem a hinta ágyra és csak néztem ki a fejemből.

Félve indultam haza az iskolából. Nem azért, mert rossz jegyet viszek haza. Hanem azért, mert apám is bármelyik pillanatban haza érhet. Tiszta szívemből utálom. Akármilyen lassan próbáltam haza menni nem ment. Így is 15 perc alatt haza értem. Gyorsan bementem a szobámba és lepakoltam. Majd kimentem a konyhába ahol a nevelő anyám ült és cigizett. Legszívesebben én is ezt tettem volna, de akkor lebukok. 
- Itthon van ? - kérdeztem 
- Még nincs - mondta. A testem minden egyes négyzetcentiméterre remegett. 
- Félek - suttogtam
- Elhiszem - mondta. Bementem a szobámba és neki láttam a házim megírásának. Amint végeztem a házimmal elmentem fürödni, majd lefeküdtem aludni. Éjszaka kiabálásra keltem. Apám már megint a nevelőanyámmal veszekedett. 
- Gyülöllek takaródj el innen - kiabálta apám
- Akkor viszem a három gyerekem is - mondta a nevelőanyám
- Őket nem viszed sehova.
- De igen
- Könnyebb lenne, ha leszúrnék mindenkit a picsába és magammal is végeznék - kiabálta apám. Én pedig remegni kezdtem. Mi van akkor ha tényleg meg csinálja? A könnyeim utat törtek maguknak. Én pedig hagytam őket lefolyni az arcomon. Lehunytam a szemem és lassan elaludtam. Álmomban a házunk előtt voltam. Apám közeledett felém egy késsel a kezében. Futni kezdtem és ő futott utánam. Megbotlottam a lábamban és hasra estem. Megfordultam és apám előttem állt. Egy hirtelen mozdulattal belém szúrta a kést. Tisztán éreztem ahogy belém nyomja és forgatja.

- Regi... Regi... - rázott meg a vállamnál fogva Szandi. Rá néztem és ekkor vettem észre, hogy mindenki előttem áll és aggodóan néznek rám. Nem értettem miért néznek így rám. Nem értettem semmit egészen addig míg egy könnycsepp le nem folyt az arcomon.
- Minden rendben? - kérdezte Sophia.
- Igen - mosolyogtam. Szerencsémre nem piszkáltak tovább. Niall kitalálta, hogy játszunk valamit. Mire a fiúk felkaptak minket és rohanni kezdtek velünk. Szandit Harry kapta föl. Perriet Zayn. Sophit Liam. Eleanort Louis. Jadet Calum. Jesyt James. Leight Mickey. Engem pedig Brad kapott fel.
- Mi az? Ennyire félsz? - kérdezte Brad nevetve. Én pedig csak jobban bújtam hozzá.
- Úgy futsz mint egy állat. Így egyértelmű, hogy félek - mondtam neki nevetve. Nem sokkal később már szilárd talajt éreztem a lábam alatt.

- Ez a pálya tisztára hasonlít az ezek megörültekéhez - mondtam nevetve

- Egyet értek - mondta Szandi.

- Lányok gyertek ezt vegyétek fel - mondta Louis és a kezünkbe nyomot egy lila testhez simuló  mintás ruhát. Plusz egy hozzá tartózó cipőt. Mi pedig a lányokkal elmentünk felöltözni. Mikor vissza mentünk a fiúk negyede is ilyen testhez simuló ruhában volt.

- Köszöntök mindenkit. Nos mint mindig ma is eljött a nagy nap egy újabb megmérettetéshez. Lányok a fiúk ellen. - mondta Louis. 

- És  a rózsaszín jaguárok már tülkön ülnek - vette át a szót Luke mi pedig a lányokkal fulladoztunk a nevetéstől. Ugyan is a fiúk voltak a rózsaszín jaguárok. Mi pedig a lányokkal a lila békák. A lány csapatban az összes lány benne van. A fiú csapatban Zayn, Liam, Niall, Brad, Mickey, James, Calum és Harry volt.

- Készen álltok az első feladatra? - kérdezte Luke.

- Igen - kiabáltuk.

- Akkor következik az ember... - kezdte Luke

- Teke - fejezte be Louis. Perrie kezdte akit a fiúk jó alaposan bekentek vazelinnel, hogy csússzon. Majd neki futott ugrott és csúszott. A 30 bábuból 25-öt ledöntött. Így 25 pontunk lett. Ez tisztára olyan mint az ezek meg örültek. Perrie után következett Zayn. Aki csak 6 bábut tudott ledönteni. Majd szépen sorba mentünk. 

- Regi te jössz - mondta Luke mosolyogva. Bekente az egész testemet vazelinnel. Mindenre számítottam csak arra nem, hogy az egyik vödör vazelint a képembe önti. Megfordított. Én pedig futni kezdtem. Majd ugrottam és csúsztam. Tök fura volt. 28 bábut döntöttem le. Így nekünk lányoknak lett 95 pontunk. Utánam Brad csúszott. Aki szint úgy mint én 28 bábut döntött le. De a fiúk 3 ponttal lemaradtak.

- Nos skacok milyen volt az első kör? - kérdezte Luke

- Élvezted, hogy a képembe öntötted a vazelint mi? - kérdeztem tőle nevetve.

- Ki ne élvezte volna - nézet rám.

- Remélem, hogy kifújtátok magatokat és tudtok gondolkodni. Ugyan is következik a tojás - kezdte Louis

- Kvíz - fejezte be Luke. Perrie és Zayn kezdte. 

- Figyeltek? - kérdezte Luke. Mire Perrie egyből a fejéhez vágott egy tojást.

- Igen - mondta

- Oké de ez még nem volt kérdés - nevetett Louis.

- Az első kérdés. Mi Zayn kedvenc zenéje? - kérdezte Luke. Perrie és Zayn egyszerre vágta a fejéhez a tojást.

- Michael Jackson Thriller - kiabálta Perrie és Zayn majdnem egyszerre. De Perrie hamarabb kezdte el és fejezte be mint Zayn.

- A válasz helyes. És a lila békák megszerezték az első pontjukat.

- Ez az - ugráltunk össze vissza a lányokkal és biztattuk Perriet, hogy csak így tovább. Mindenkin jót röhögtünk. 

- Regi Brad ti jöttök - mondta nevetve Louis.

- Első kérdés. Mikor alakult meg a One Direction? Időt is kérünk -mondta Luke. Én pedig azonnal a fejemhez vágtam a tojást. Nem volt kellemes érzés amikor szét tört a fejemen.

- 2010. Július. 23 20:22 - mondtam. Csak reménykedtem, hogy jót válaszoltam ugyan is nem gondoltam át rendesen.

- A válasz helyes - mondta Louis. Egy csomó hülye kérdést tettek fel. Mint például, miért december 24-én van Louis szülinapja. Mi meg Brad-dal szét törtük a fejünkön a tojást és neki álltunk gondolkodni, hogy miért is akkor van a szülinapja. Aztán nekem előbb leesett, mint Bradnak. Hogy Louisnak azért van december 24-én szülinapja mert akkor született. Itt persze mindenki szakadt a röhögéstől. Aztán úgy döntöttünk, hogy abba hagyjuk ezt a játékot. Vissza mentünk a házba. Én persze egyből a szobámba mentem és zenét hallgattam. Nem tudom, hogy meddig csinálhattam ezt de nem is érdekelt. Mindent eltudtam ilyenkor felejteni. Nekem pedig ez sokat jelentett. Kikapcsoltam a zenét és lementem a konyhába inni. Azt hittem, hogy egyedül leszek a konyhában ugyan is este 11 is elmúlt. Louis ült az asztalnál kezében egy Whiskey-s üveggel aminek a három negyede hiányzott. Az asztalon még volt három szeszes üveg aminek hiányzott a tartalma.

- Louis mi a baj? - kérdeztem. Rossz bőrben volt.

- Eleanorral szakítottunk. 

- Még is miért?

- Mit számít az? Te úgy se értenéd - nézett rám. 

- Hidd el, hogy érteném - mondtam miközben kihúztam a mellette lévő széket és leültem mellé.

- Nem fogod fel, hogy nem értenéd? - nézett rám és kezdte egyre jobban felvinni a hangját.

- Mit nem értenék azon, hogy a Modest nem akarja, hogy továbbra is együtt legyetek? - néztem rá. Mire inkább maga elé nézett.

- Törődj a saját életeddel Regi - mondta gúnyosan.

- Ahogy akarod - mondtam tök búnkon. Majd miközben felálltam kivertem a kezéből a Whiskey-s üveget. Majd fel mentem a szobámba.

  

Ezt a zenét hallgassátok miközben tovább olvassátok:

Másnap reggel hamar kidobott az ágy. Felöltöztem  és lementem a konyhába. Úgy döntöttem, hogy csinálok egy kis rántottát. Hamar kész lettem. Mire megterítettem mindenki az asztalnál ült. 

- Tessék - tettem le Louis elé egy tányér rántottát.

- Rántotta? Ez komoly? Nem tudsz valami mást csinálni? Én nem rántottát kértem - mondta tök búnkon.

- Én meg nem kértem csótányt a reggelimhez de még is itt van egy az asztalnál - néztem rá. A többiek pedig csöndben figyeltek minket. 

- Én ezt nem eszem meg - mondta Louis majd finnyásan eltolta maga elől a tányér rántottát. 

- Oh bocsásson meg Mr. Finnyás vagyok és nem eszek rántottát Tomlinson, hogy én lemertem ön elé tenni egy kibaszott tányér rántottát. - mondtam idegesen.

- Te nem vagy ide valósi. Mért nem mész vissza Magyarországra? Vagy miért nem mész el valahová máshová? - kérdezte kiabálva.

- Ezt a legkönnyebb mi? Elküldeni a másikat? Néz már magadba egy kicsit. Most folytatod a tegnap esti stílusodat. - kérdeztem tőle én is kiabálva. A többiek pedig ide oda kapkodták közöttünk a fejüket.

- Még is miért én nézzek magamba? Ha? Nem én voltam az aki oda ment a másikhoz és elkezdte a magán életéről kérdezgetni - mondta

- Te tényleg ennyire idióta vagy? Én csak segíteni akartam Louis. Nem tudom milyen az ha szakítanak veled, mert velem ez sohasem történt meg. De azt tudom, hogy milyen érzés az amikor önmagadba fojtód a bánatod. Amikor azt hiszed, hogy senkire sem számíthatsz. Amikor azt hiszed, hogy mindenki ellened van. Azt hiszed, hogy jobb lenne ha nem élnél többé. Tudom milyen érzés. Szerintem az nem a világ vége ha szakítanak veled. Jó nem azt mondom, hogy nem fáj, mert hát tuti, hogy fáj. Csak tudod mi a vicces? Hogy azok után amiken én az elmúlt 8 évben keresztül mentem még mindig mosolygok. És nekem több okom lett volna öngyilkosnak lennem. És nem egyszer megpróbáltam az lenni. Csak lebeszéltek róla. Azt mondták, hogy még jobb lehet az életem. Hogy egyszer sikerül végre eltűnnöm apámtól. Hogy egyszer jobbra fordul az életem. És egy valamit sosem fogsz tudni felfogni. Azt, hogy te voltál az aki megmentette az életem. - néztem rá zokogva. Idő közben felálltam az asztaltól és úgy magyaráztam neki. Az utolsó mondatnál felkapta a fejét és engem nézett. Nem volt már dühös. - Nem tudod, hogy mit tettél amikor elindultál a X-factorban. Hogy amikor megismertelek mennyire másképp láttam a világot. De a legviccesebb az, hogy amikor a videó klipjeiteket vagy a videó naplótokat néztem úgy éreztem, hogy velem vagytok. Hogy rátok számíthatok. Olyat tettetek amire kevés ember képes. És ezt soha nem fogom tudni nektek meghálálni. - zokogtam. Ő pedig csöndben ült és engem nézett. - Egy hónappal ezelőtt még ölni tudtam volna azért, hogy lássalak titeket élőben, vagy hogy tudjak veletek beszélni. Vagy hogy megöleljetek. Hogy rám mosolyogjatok. És most mi van? Egy házban lakok veletek. Most pedig veled veszekszem. - mondtam neki. Majd felrohantam a szobámba. Becsuktam a szobám ajtaját és oda mentem a bőröndömhöz. Kivettem belőle a cigis dobozom és az öngyújtóm. Elővettem egy szál cigit a dobozból majd az ajkaim közé raktam.

- Ez most komoly? - kérdezte Louis a hátam mögül. Kissé megijedtem.

- Igen - mondtam majd meggyújtottam a cigit. Szívtam belőle egyet majd el vettem a számtól. Vettem egy mély levegőt és kifújtam a füstöt. Louis pedig végig nézte.

- Nem engedhettem, hogy ezt csináld - rázta a fejét majd egy lépést felém tett.

- Nem kértem rá engedélyt - mondtam majd egy újabbat szívtam a cigiből. Louis pedig újra végig nézte a cselekedetem. 

- Kérsz? - néztem rá. - Tudom, hogy kérsz. Mind ketten idegesek vagyunk. Ilyenkor pedig rá szoktál 

gyújtani, ahogy én is - mondtam majd felé nyújtottam a cigivel teli töltött dobozt.   

- Köszi - mondta majd kivett egy szálat és ő is rá gyújtott. 

- Pontosan mióta is dohányzol? - kérdezte

- 2 éve. De még nem szoktam rá - mondtam. Ő pedig eloltotta a cigijét és kiment. Körül-belül 2-szer szívott bele. Tanulság. Ne adj Louis Tomlinsonnak cigit, mert nem fogja elszívni.

Nem sokkal később Perrieék jöttek be a szobámba. És az előbbi kis vitánkról kérdezősködtek.

- Igaza van Louisnak én nem vagyok ide valósi - ráztam a fejem miközben kinéztem az ablakon

- Jaj Regi ne butáskodj - mondta Jesy.

- Nem ez az igazság. - mondtam. Majd ajtó csukódást hallottam. Megfordultam. Egyedül voltam a szobámban. Minden olyan zavaros lett körülöttem. Kibontom a csomagot. És nem szólok a többieknek. Oda mentem a csomaghoz és leültem vele a földre.

- Most vagy soha - mondtam és a csomagot kibontottam. A játék pedig kezdetét vette. Egy könyv volt benne és egy kis papír.

  A papíron pedig ez állt:

Sok minden történt az elmúlt időben veled.

Család tagjaid elmentek.

A csomag kibontva.

A játék pedig el indítva.

A feladatod egyszerű

Keresd a barátot akire számíthatsz.

Keresd az utat amin elindulhatsz.

A következő levél közelebb van mint hinnéd.

Egy olyan személynél van akiről te nem is hinnéd

Lehet, hogy akire te most gondolsz nem az a személy.

 

Jó szórakozást a játékhoz. 

 

A következő rész tartalmából:

 

.........

- Mind ketten rossz bőrben vannak - mondta Calum Louisra és rám célozva

- Még is mit kéne tennünk? - kérdezte Liam

 

.........

- Jössz velem kocsikázni? - kérdezte Harry mosolyogva. Olyan aranyosak a srácok, hogy próbálnak felvidítani.

- Persze - mondtam mosolyogva

 

.............

- Nos tudod merre kell haza menni. Tudod, hogy kell elindítani a kocsit. Szóval jó utat hazafelé - mondta Harry majd be szállt a Taxiba és engem itt hagyott. 

 

..........

- Az anyádat lőjed már baszdmeg ne engem - kiabáltam miközben egyfolytában lőtték a kocsit.

 

.........

Velem szemben jött egy kocsi. Nem úgy látszott mint aki meg akar állni. Mögöttem is jött egy kocsi. Tuti, hogy meg akarnak ölni. Nincs más választásom. Kinyitottam az ajtót és kiugrottam a mozgó járműből. Ha valaki azt hiszi, hogy meg úsztam sebek és zúzódások nélkül akkor ő rosszul hiszi. Ez nem egy film ahol kiugrasz a mozgó járműből és ép bőrrel mindent megúszol.