5.rész

Sziasztok. Nos kis késéssel, de meghoztam az új részt. Remélem, hogy maradtak még olvasóim. :D Ha van kedvetek akkor csatlakozzatok a facebook csoporthoz: https://www.facebook.com/groups/795256867261713/?ref=bookmarks

Nem is húzom tovább az időt. Mindenkinek jó olvasást.

Csöndben ültünk a nappaliban. Mindenki nézett ki a fejéből. Majd csengettek. Senki nem mozdult meg. Újra csengettek.
- Kinyitom - mondtam a srácoknak. Akik egy bólintással mindent elintéztek. Szememet megforgatva mentem ajtót nyitni.
- Szia. Én Sophia Smith vagyok. Ő pedig itt Eleanor Calder. Liam és Louis itthon van? - kérdezte Sophia. Én pedig sokkolt állapotban álltam az ajtóban és az előttem álló két lányt néztem. Oké nekem ezt még felkel dolgoznom.
- Minden rendben? - kérdezte Eleanor.
- I.... Ig.... Igen - néztem rá mosolyogva. - Gyertek be. Liam és Louis a nappaliban vannak - álltam félre az ajtóból.
- Hogy hívnak? - kérdezte Sophia mikor bejöttek.
- Regina Kövesi - mondtam
- Szép név. De tuti nem angol - nevetett Eleanor.
- Nem. Nem az. Magyarországról jöttem. - mondtam majd elindultunk a nappaliba.
- Louis Liam titeket keresnek - mondtam és már ültem is le Calum mellé, hogy a két említett észre vegye a barátnőiket. A lányok oda rohantak a fiúkhoz és egy csókkal köszöntötték őket. Én ezen csak mosolyogni tudtam.
- Nekem miért nincs pasim? - kérdezte Szandi és a mondat végénél rá vágott egyet a combomra.
- Idővel lesz pasid. Meg mi lenne ha a saját combodat csapkodnád? - kérdeztem tőle.
- Jaj Regi te könnyen beszélsz. Te nem akarsz pasit mert......
- Mert  megvan rá az okom, hogy miért nem akarok magamnak pasit. Meg egyébként is 15 leszek. Én nekem nem a pasik körül forog az agyam. - néztem rá. A többiek pedig csöndben figyelték a beszélgetésünket.
- Tudod, soha nem foglak megérteni - rázta a fejét lemondóan Szandi.
- Ácsi.... Ácsi.... Ácsi. Én ott leragadtam, hogy te nem akarsz pasit - mutatott rám Eleanor - mégis milyen lány nem akar pasit? - tette fel a költői kérdést.
- Olyan mint én - mondtam egyszerűen.
- De miért nem? - kérdezte Jade
- Azért mert...... - és itt elgondolkoztam, hogy miért is nem akarok pasit. Alig ismerem őket. Nem akarom nekik elmondani, hogy apám miatt nem akarok pasit. Mert ahogy viselkedett velem 6 éves koromtól 14 éves koromig az felépített bennem egy falat amin nem engedek át egy fiút sem. Olyanokon mentem keresztül az elmúlt 8 évben amiket a legrosszabb ellenségeimnek sem kívánnék. Kitartóan küzdöttem azért, hogy anyához kerüljek. Kijövök Londonba nyaralni és elveszítem az egész családom. - ...... mert nem - suttogtam. Majd a földet kezdtem el tanulmányozni. Újra lejátszódott előttem minden rossz amit át éltem apámnál.
- Minden rendben? - hozott vissza a valóságba Perrie hangja
- Igen. Mért kérded? - néztem rá
- Azért, mert sírsz - mondta Tris
- Mi? - kérdeztem rá. Bár elsőre is megértettem. Arcomról letöröltem a könnyeim.
- Miért érzem azt, hogy valamit nem mondasz el nekünk? - kérdezte Luke
- Mert jól érzed - mondtam majd felálltam és kimentem a kertbe. Tudtam, hogy csak idő kérdése és utánam jönnek. De mégis örültem egy kis csendnek. Leültem a hinta ágyra és csak néztem ki a fejemből.

Félve indultam haza az iskolából. Nem azért, mert rossz jegyet viszek haza. Hanem azért, mert apám is bármelyik pillanatban haza érhet. Tiszta szívemből utálom. Akármilyen lassan próbáltam haza menni nem ment. Így is 15 perc alatt haza értem. Gyorsan bementem a szobámba és lepakoltam. Majd kimentem a konyhába ahol a nevelő anyám ült és cigizett. Legszívesebben én is ezt tettem volna, de akkor lebukok. 
- Itthon van ? - kérdeztem 
- Még nincs - mondta. A testem minden egyes négyzetcentiméterre remegett. 
- Félek - suttogtam
- Elhiszem - mondta. Bementem a szobámba és neki láttam a házim megírásának. Amint végeztem a házimmal elmentem fürödni, majd lefeküdtem aludni. Éjszaka kiabálásra keltem. Apám már megint a nevelőanyámmal veszekedett. 
- Gyülöllek takaródj el innen - kiabálta apám
- Akkor viszem a három gyerekem is - mondta a nevelőanyám
- Őket nem viszed sehova.
- De igen
- Könnyebb lenne, ha leszúrnék mindenkit a picsába és magammal is végeznék - kiabálta apám. Én pedig remegni kezdtem. Mi van akkor ha tényleg meg csinálja? A könnyeim utat törtek maguknak. Én pedig hagytam őket lefolyni az arcomon. Lehunytam a szemem és lassan elaludtam. Álmomban a házunk előtt voltam. Apám közeledett felém egy késsel a kezében. Futni kezdtem és ő futott utánam. Megbotlottam a lábamban és hasra estem. Megfordultam és apám előttem állt. Egy hirtelen mozdulattal belém szúrta a kést. Tisztán éreztem ahogy belém nyomja és forgatja.

- Regi... Regi... - rázott meg a vállamnál fogva Szandi. Rá néztem és ekkor vettem észre, hogy mindenki előttem áll és aggodóan néznek rám. Nem értettem miért néznek így rám. Nem értettem semmit egészen addig míg egy könnycsepp le nem folyt az arcomon.
- Minden rendben? - kérdezte Sophia.
- Igen - mosolyogtam. Szerencsémre nem piszkáltak tovább. Niall kitalálta, hogy játszunk valamit. Mire a fiúk felkaptak minket és rohanni kezdtek velünk. Szandit Harry kapta föl. Perriet Zayn. Sophit Liam. Eleanort Louis. Jadet Calum. Jesyt James. Leight Mickey. Engem pedig Brad kapott fel.
- Mi az? Ennyire félsz? - kérdezte Brad nevetve. Én pedig csak jobban bújtam hozzá.
- Úgy futsz mint egy állat. Így egyértelmű, hogy félek - mondtam neki nevetve. Nem sokkal később már szilárd talajt éreztem a lábam alatt.

- Ez a pálya tisztára hasonlít az ezek megörültekéhez - mondtam nevetve

- Egyet értek - mondta Szandi.

- Lányok gyertek ezt vegyétek fel - mondta Louis és a kezünkbe nyomot egy lila testhez simuló  mintás ruhát. Plusz egy hozzá tartózó cipőt. Mi pedig a lányokkal elmentünk felöltözni. Mikor vissza mentünk a fiúk negyede is ilyen testhez simuló ruhában volt.

- Köszöntök mindenkit. Nos mint mindig ma is eljött a nagy nap egy újabb megmérettetéshez. Lányok a fiúk ellen. - mondta Louis. 

- És  a rózsaszín jaguárok már tülkön ülnek - vette át a szót Luke mi pedig a lányokkal fulladoztunk a nevetéstől. Ugyan is a fiúk voltak a rózsaszín jaguárok. Mi pedig a lányokkal a lila békák. A lány csapatban az összes lány benne van. A fiú csapatban Zayn, Liam, Niall, Brad, Mickey, James, Calum és Harry volt.

- Készen álltok az első feladatra? - kérdezte Luke.

- Igen - kiabáltuk.

- Akkor következik az ember... - kezdte Luke

- Teke - fejezte be Louis. Perrie kezdte akit a fiúk jó alaposan bekentek vazelinnel, hogy csússzon. Majd neki futott ugrott és csúszott. A 30 bábuból 25-öt ledöntött. Így 25 pontunk lett. Ez tisztára olyan mint az ezek meg örültek. Perrie után következett Zayn. Aki csak 6 bábut tudott ledönteni. Majd szépen sorba mentünk. 

- Regi te jössz - mondta Luke mosolyogva. Bekente az egész testemet vazelinnel. Mindenre számítottam csak arra nem, hogy az egyik vödör vazelint a képembe önti. Megfordított. Én pedig futni kezdtem. Majd ugrottam és csúsztam. Tök fura volt. 28 bábut döntöttem le. Így nekünk lányoknak lett 95 pontunk. Utánam Brad csúszott. Aki szint úgy mint én 28 bábut döntött le. De a fiúk 3 ponttal lemaradtak.

- Nos skacok milyen volt az első kör? - kérdezte Luke

- Élvezted, hogy a képembe öntötted a vazelint mi? - kérdeztem tőle nevetve.

- Ki ne élvezte volna - nézet rám.

- Remélem, hogy kifújtátok magatokat és tudtok gondolkodni. Ugyan is következik a tojás - kezdte Louis

- Kvíz - fejezte be Luke. Perrie és Zayn kezdte. 

- Figyeltek? - kérdezte Luke. Mire Perrie egyből a fejéhez vágott egy tojást.

- Igen - mondta

- Oké de ez még nem volt kérdés - nevetett Louis.

- Az első kérdés. Mi Zayn kedvenc zenéje? - kérdezte Luke. Perrie és Zayn egyszerre vágta a fejéhez a tojást.

- Michael Jackson Thriller - kiabálta Perrie és Zayn majdnem egyszerre. De Perrie hamarabb kezdte el és fejezte be mint Zayn.

- A válasz helyes. És a lila békák megszerezték az első pontjukat.

- Ez az - ugráltunk össze vissza a lányokkal és biztattuk Perriet, hogy csak így tovább. Mindenkin jót röhögtünk. 

- Regi Brad ti jöttök - mondta nevetve Louis.

- Első kérdés. Mikor alakult meg a One Direction? Időt is kérünk -mondta Luke. Én pedig azonnal a fejemhez vágtam a tojást. Nem volt kellemes érzés amikor szét tört a fejemen.

- 2010. Július. 23 20:22 - mondtam. Csak reménykedtem, hogy jót válaszoltam ugyan is nem gondoltam át rendesen.

- A válasz helyes - mondta Louis. Egy csomó hülye kérdést tettek fel. Mint például, miért december 24-én van Louis szülinapja. Mi meg Brad-dal szét törtük a fejünkön a tojást és neki álltunk gondolkodni, hogy miért is akkor van a szülinapja. Aztán nekem előbb leesett, mint Bradnak. Hogy Louisnak azért van december 24-én szülinapja mert akkor született. Itt persze mindenki szakadt a röhögéstől. Aztán úgy döntöttünk, hogy abba hagyjuk ezt a játékot. Vissza mentünk a házba. Én persze egyből a szobámba mentem és zenét hallgattam. Nem tudom, hogy meddig csinálhattam ezt de nem is érdekelt. Mindent eltudtam ilyenkor felejteni. Nekem pedig ez sokat jelentett. Kikapcsoltam a zenét és lementem a konyhába inni. Azt hittem, hogy egyedül leszek a konyhában ugyan is este 11 is elmúlt. Louis ült az asztalnál kezében egy Whiskey-s üveggel aminek a három negyede hiányzott. Az asztalon még volt három szeszes üveg aminek hiányzott a tartalma.

- Louis mi a baj? - kérdeztem. Rossz bőrben volt.

- Eleanorral szakítottunk. 

- Még is miért?

- Mit számít az? Te úgy se értenéd - nézett rám. 

- Hidd el, hogy érteném - mondtam miközben kihúztam a mellette lévő széket és leültem mellé.

- Nem fogod fel, hogy nem értenéd? - nézett rám és kezdte egyre jobban felvinni a hangját.

- Mit nem értenék azon, hogy a Modest nem akarja, hogy továbbra is együtt legyetek? - néztem rá. Mire inkább maga elé nézett.

- Törődj a saját életeddel Regi - mondta gúnyosan.

- Ahogy akarod - mondtam tök búnkon. Majd miközben felálltam kivertem a kezéből a Whiskey-s üveget. Majd fel mentem a szobámba.

  

Ezt a zenét hallgassátok miközben tovább olvassátok:

Másnap reggel hamar kidobott az ágy. Felöltöztem  és lementem a konyhába. Úgy döntöttem, hogy csinálok egy kis rántottát. Hamar kész lettem. Mire megterítettem mindenki az asztalnál ült. 

- Tessék - tettem le Louis elé egy tányér rántottát.

- Rántotta? Ez komoly? Nem tudsz valami mást csinálni? Én nem rántottát kértem - mondta tök búnkon.

- Én meg nem kértem csótányt a reggelimhez de még is itt van egy az asztalnál - néztem rá. A többiek pedig csöndben figyeltek minket. 

- Én ezt nem eszem meg - mondta Louis majd finnyásan eltolta maga elől a tányér rántottát. 

- Oh bocsásson meg Mr. Finnyás vagyok és nem eszek rántottát Tomlinson, hogy én lemertem ön elé tenni egy kibaszott tányér rántottát. - mondtam idegesen.

- Te nem vagy ide valósi. Mért nem mész vissza Magyarországra? Vagy miért nem mész el valahová máshová? - kérdezte kiabálva.

- Ezt a legkönnyebb mi? Elküldeni a másikat? Néz már magadba egy kicsit. Most folytatod a tegnap esti stílusodat. - kérdeztem tőle én is kiabálva. A többiek pedig ide oda kapkodták közöttünk a fejüket.

- Még is miért én nézzek magamba? Ha? Nem én voltam az aki oda ment a másikhoz és elkezdte a magán életéről kérdezgetni - mondta

- Te tényleg ennyire idióta vagy? Én csak segíteni akartam Louis. Nem tudom milyen az ha szakítanak veled, mert velem ez sohasem történt meg. De azt tudom, hogy milyen érzés az amikor önmagadba fojtód a bánatod. Amikor azt hiszed, hogy senkire sem számíthatsz. Amikor azt hiszed, hogy mindenki ellened van. Azt hiszed, hogy jobb lenne ha nem élnél többé. Tudom milyen érzés. Szerintem az nem a világ vége ha szakítanak veled. Jó nem azt mondom, hogy nem fáj, mert hát tuti, hogy fáj. Csak tudod mi a vicces? Hogy azok után amiken én az elmúlt 8 évben keresztül mentem még mindig mosolygok. És nekem több okom lett volna öngyilkosnak lennem. És nem egyszer megpróbáltam az lenni. Csak lebeszéltek róla. Azt mondták, hogy még jobb lehet az életem. Hogy egyszer sikerül végre eltűnnöm apámtól. Hogy egyszer jobbra fordul az életem. És egy valamit sosem fogsz tudni felfogni. Azt, hogy te voltál az aki megmentette az életem. - néztem rá zokogva. Idő közben felálltam az asztaltól és úgy magyaráztam neki. Az utolsó mondatnál felkapta a fejét és engem nézett. Nem volt már dühös. - Nem tudod, hogy mit tettél amikor elindultál a X-factorban. Hogy amikor megismertelek mennyire másképp láttam a világot. De a legviccesebb az, hogy amikor a videó klipjeiteket vagy a videó naplótokat néztem úgy éreztem, hogy velem vagytok. Hogy rátok számíthatok. Olyat tettetek amire kevés ember képes. És ezt soha nem fogom tudni nektek meghálálni. - zokogtam. Ő pedig csöndben ült és engem nézett. - Egy hónappal ezelőtt még ölni tudtam volna azért, hogy lássalak titeket élőben, vagy hogy tudjak veletek beszélni. Vagy hogy megöleljetek. Hogy rám mosolyogjatok. És most mi van? Egy házban lakok veletek. Most pedig veled veszekszem. - mondtam neki. Majd felrohantam a szobámba. Becsuktam a szobám ajtaját és oda mentem a bőröndömhöz. Kivettem belőle a cigis dobozom és az öngyújtóm. Elővettem egy szál cigit a dobozból majd az ajkaim közé raktam.

- Ez most komoly? - kérdezte Louis a hátam mögül. Kissé megijedtem.

- Igen - mondtam majd meggyújtottam a cigit. Szívtam belőle egyet majd el vettem a számtól. Vettem egy mély levegőt és kifújtam a füstöt. Louis pedig végig nézte.

- Nem engedhettem, hogy ezt csináld - rázta a fejét majd egy lépést felém tett.

- Nem kértem rá engedélyt - mondtam majd egy újabbat szívtam a cigiből. Louis pedig újra végig nézte a cselekedetem. 

- Kérsz? - néztem rá. - Tudom, hogy kérsz. Mind ketten idegesek vagyunk. Ilyenkor pedig rá szoktál 

gyújtani, ahogy én is - mondtam majd felé nyújtottam a cigivel teli töltött dobozt.   

- Köszi - mondta majd kivett egy szálat és ő is rá gyújtott. 

- Pontosan mióta is dohányzol? - kérdezte

- 2 éve. De még nem szoktam rá - mondtam. Ő pedig eloltotta a cigijét és kiment. Körül-belül 2-szer szívott bele. Tanulság. Ne adj Louis Tomlinsonnak cigit, mert nem fogja elszívni.

Nem sokkal később Perrieék jöttek be a szobámba. És az előbbi kis vitánkról kérdezősködtek.

- Igaza van Louisnak én nem vagyok ide valósi - ráztam a fejem miközben kinéztem az ablakon

- Jaj Regi ne butáskodj - mondta Jesy.

- Nem ez az igazság. - mondtam. Majd ajtó csukódást hallottam. Megfordultam. Egyedül voltam a szobámban. Minden olyan zavaros lett körülöttem. Kibontom a csomagot. És nem szólok a többieknek. Oda mentem a csomaghoz és leültem vele a földre.

- Most vagy soha - mondtam és a csomagot kibontottam. A játék pedig kezdetét vette. Egy könyv volt benne és egy kis papír.

  A papíron pedig ez állt:

Sok minden történt az elmúlt időben veled.

Család tagjaid elmentek.

A csomag kibontva.

A játék pedig el indítva.

A feladatod egyszerű

Keresd a barátot akire számíthatsz.

Keresd az utat amin elindulhatsz.

A következő levél közelebb van mint hinnéd.

Egy olyan személynél van akiről te nem is hinnéd

Lehet, hogy akire te most gondolsz nem az a személy.

 

Jó szórakozást a játékhoz. 

 

A következő rész tartalmából:

 

.........

- Mind ketten rossz bőrben vannak - mondta Calum Louisra és rám célozva

- Még is mit kéne tennünk? - kérdezte Liam

 

.........

- Jössz velem kocsikázni? - kérdezte Harry mosolyogva. Olyan aranyosak a srácok, hogy próbálnak felvidítani.

- Persze - mondtam mosolyogva

 

.............

- Nos tudod merre kell haza menni. Tudod, hogy kell elindítani a kocsit. Szóval jó utat hazafelé - mondta Harry majd be szállt a Taxiba és engem itt hagyott. 

 

..........

- Az anyádat lőjed már baszdmeg ne engem - kiabáltam miközben egyfolytában lőtték a kocsit.

 

.........

Velem szemben jött egy kocsi. Nem úgy látszott mint aki meg akar állni. Mögöttem is jött egy kocsi. Tuti, hogy meg akarnak ölni. Nincs más választásom. Kinyitottam az ajtót és kiugrottam a mozgó járműből. Ha valaki azt hiszi, hogy meg úsztam sebek és zúzódások nélkül akkor ő rosszul hiszi. Ez nem egy film ahol kiugrasz a mozgó járműből és ép bőrrel mindent megúszol.