3.rész

Sziasztok! Itt van az új rész. Sajnálom, hogy nem tudtam egy hétig új részt hozni. Kárpótlásul extra hosszú részt írtam nektek. 

A Refrénnél előre hátra ingattuk a fejünket, mintha ez valami rock zene lenne. Szandi pedig egy kicsit nagyobb erővel lökte hátra a fejét és be vágta a falba onnan vissza pattant és lefejelte az éjjeli szekrényét majd a bőröndjét és onnan a földet. Na ezt nézze végig valaki úgy, hogy nem röhögi el magát.
- A'szem csillagokat látok - mondta. Én pedig még jobban elkezdtem röhögni. Lábdobogást hallottam. Majd megjelentek a  srácok. Hol Szandira hol pedig rám néztek.
- Mi történt? - kérdezte Ashton
- Szandival énekeltük a Steal My Girlt-öt. A refrénnél előre-hátra ingattuk a fejünket mintha ez egy Rock zene lenne. Szandi a kelleténél kicsit jobban ingatta a fejét. Szandi feje találkozott a fallal, majd az éjjeli szekrénnyel utána a bőrönddel és végül a földdel - mondtam nekik és a végén újra rám tört a nevetés. Nagy nehezen lenyugodtam és elköszöntem Szanditól. Be mentem a szobámba elő kaptam valami pizsamának valót és elmentem zuhanyozni. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Tuti, hogy csak álmodom. Én ebben biztos vagyok. Ki jöttem Londonba és egyből az fogad, hogy a kedvenc bandáimmal élek együtt. Elzártam a vizet. Majd kiszálltam a kabinból. Meg törölköztem és felöltöztem. Befeküdtem az ágyba és egyből el nyomott az álom.

Másnap reggel mikor felkeltem elég nagy volt a csend. Felültem az ágyban.
- Nem álom volt - suttogtam magam elé. Oda mentem a gardróbomhoz és ki vettem egy fekete rövid gatyát és egy sötétkék pólót. Felöltöztem majd megfésülködtem. Lementem a konyhába. Senki nem volt ott. Majd csöngettek. Rá néztem a fali órára ami 10 órát mutatott. Várnánk valakit? Nem hinném. Mindegy. Kinyitottam az ajtót. Egy 20 éves srác állt előttem.
- Jó reggelt. Ön Regina Kö... Kö... - próbálkozott a nevem kiejtésével.
- Jó reggelt. Igen én vagyok Regina Kövesi. Miben segíthetek? -kérdeztem mosolyogva.
- Csomagja jött és egy levele - mondta majd egy kis dobozt és levelet adott át.
- Itt írja alá - mutatott a kezében tartott lapra. Alá írtam majd a csomaggal és a levéllel a kezemben fel mentem a szobámba. Ki küldhette ezt a csomagot? És honnan tudta, hogy én itt vagyok?  Nagyon rossz elő érzetem van a csomaggal és a levéllel kapcsolatban.
- Nem kéne kinyitnom - mondogattam magamnak. De a kíváncsiság úrrá lett rajtam. Először a levelet bontottam ki.
Ez állt benne:                                     

Regi!

Amikor ezt a levelet olvasod mi már halottak leszünk. Ki engedtünk Londonba, de csak is azért, hogy megvédjünk. Egy játékunk van számodra. Az összes családtagod és ismerősöd benne van ebben a játékban. Minden kérdésedre választ fogsz kapni. Megígérem. De egy valamit jegyez meg! Nem jöhettek vissza Magyarországra! Túl veszélyes. Ha készen állsz a játékra akkor nyisd ki a csomagod. De ha neki álltál a játéknak akkor be kell fejezned. Akármilyen veszélyes is lesz. 

Szeretlek:Anya, Robi

Könnyek gyűltek a  szemembe. Ez csak egy rossz vicc ugye? A levél borítékában volt még valami. Egy vers. Elolvastam és a könnyeim utat törtek maguknak.

Egy magányos anya szavai...

Megszültelek és neveltelek,

De mégsem érdekellek már tégedet,

Anyai szívem annyira fáj,

És úgy gyötör engem a magány,

Könnyes szemmel az ajtót nézem.

Háta betoppansz rajta végre.

Hogy meghallom végre hangod:

"Anya nézd itt vagyok!"

Megszültelek és neveltelek,

De mégis könnyes az én szemem.

Mert magányosan élem öreg napjaim,

És nem hallok mást,

Csak a csend hangjait.

De ha majd egyszer nem leszek Drága Gyermekem.

Akkor fogsz majd hiányolni engemet.

De addig míg én itt vagyok,

Várom, hogy az ajtón bekopogj.

Sírtam. Megállás nélkül. Nem mondtam neki elégszer azt, hogy szerettem. Miért kell nekem folyton szenvednem? Végre anyához kerültem és még is elveszi tőlem őt az Isten. Végre lehetett volna egy boldog életem.

- Jó regge... - jött be Szandi a szobámba, de mikor meglátta könny áztatta arcom egyből csöndbe lett. Becsukta maga után az ajtót. Majd mellém ült.

- Regi mi történt? - kérdezte. Nem válaszoltam. Kezébe nyomtam a levelet és a verset. Szandi pedig elkezdte olvasni. A telefonom hirtelen megcsörrent. Oda mentem és megnéztem, hogy ki hív.

- Ki az? - kérdezte Szandi.

- Ismeretlen

- Felveszed? 

- Igen - mondtam majd felvettem a készüléket.

- Igen?

- Szia Regi - hallottam meg egy mély férfias hangot. De nem ismertem fel.

- Mit akar? - kérdeztem

- Csak annyit, hogy üzend meg a barátnődnek, hogy a temetőben meglátogathatja a szüleit és testvéreit. Ugyan úgy ahogy te is. 

- Te.. tessék? - kérdeztem

- Csak ennyit akartam. - azzal letette. 

- Mit akart? - nézett rám Szandi. Rá néztem de nem válaszoltam.

Ebédnél mindenki csendben ült. Hol rám hol pedig Szandira néztek.

- Történt valami míg mi próbán voltunk? - kérdezte Liam

- Nem - mondtam miközben a tányéromban lévő ételt piszkáltam a villámmal. 

- Regi egyél. Nem is ettél még az ebédedből - mondta kedvesen Jade.

- Nem vagyok éhes.

- Akkor meg még is minek ülsz itt az asztalnál? - kérdezte Louis bunkón.

- Neked még is mi bajod?

- Anyádékkal is mindig ezt csináltad? - kérdezte figyelmen kívül hagyva az előbbi kérdésem. Felálltam az asztaltól és amilyen gyorsan csak tudtam felmentem a szobámba.

Lent az asztalnál mindenki csúnyán nézett Louisra.

- Mi volt ez Louis? - kérdezte Harry

- Mi mi volt? - nézett Harryre értetlenül.

- Nem látod, hogy valami miatt szomorú - kérdezte James.

- Megyek beszélek vele - mondta Szandi és már jött is fel a szobámba.

- Hát te mit csinálsz? - kérdezte Szandi amikor beért a szobámba.

- Zárd be az ajtót - mondtam figyelmen kívül hagyva az előbbi kérdését.

- Regi mit akarsz azzal a csomaggal csinálni?

- Ki bontom - rántottam vállat.

- Tessék? Te megörültél? Át gondoltad egyáltalán, hogy mi lesz akkor ha ki bontod? 

- Nem örültem meg. Kíváncsi vagyok arra, hogy kiölte meg a családom. Te nem vagy rá kíváncsi? - kérdeztem

- De igen.....

- Rendben akkor most még nem nyitom ki - mondtam 

- Oké. Le jössz a többiekhez?

- Igen - mosolyogtam rá. Amint leértünk mindenki ránk nézett.

- Regi - szólt Louis

- Igen? 

- Bocsi az előbbiért

- Semmi baj - mosolyogtam majd megöleltem.

- Mondjunk egymásnak vicceket - adta az ötletet Harry. Leültem az egyik egy személyes fotelba.

- Rendben ki kezdi? -kérdezte Luke

- Én - mondta Szandi. Mindenki Szandira figyelt.

- Mi a különbség a zsiráf és a krumpli között? - kérdezte

- Nem tudom - rázta a fejét Calum.

- Akkor ne menj piacra mert át basznak - nevetett Szandi.

- Regi most te jössz - nézett rám Tris

- Oké. Kop-kop

- Ki az? - kérdezte Niall

- Tomi

- Milyen Tomi? - kérdezte Zayn.

- Egyiptomi. - mindenki nevetett

- Miért nem kapott jogosítványt a gepárd?

- Na miért nem? - kérdezte Mikey

- Mert sosem állt meg a zebra előtt.

- Van még ilyen fárasztó vicced? - kérdezte Jesy

- Igen

- Akkor halljuk - mondta Connor

- Mit lát az űrhajós amikor elejti a kávés csészéjét? 

- Mit? - kérdezte Szandi

- Repülő csészealjat. - mondtam nevetve. Gondolataim pedig folyamatosan a csomagon jártak. Muszály lesz kibontanom. Meg kell tudnom az összes kérdésemre a választ. Meg akarom tudni, hogy ki vagy kik ölték meg a családomat? Telefonom újra csörögni kezdett. Megint egy ismeretlen szám hívott.

- Igen? - vettem fel a telefont

- Ön Kövesi Regina? - kérdezte egy férfi magyarul.

- Igen én vagyok - válaszoltam. Mire Szandin kívül mindenki értetlen fejjel nézett rám

- Meg kapta a levelet és a csomagot?

- Igen meg kaptam

- Rendben akkor..... Hé maga mit csinál itt? Eresszen el... Tegye le a fegyvert..... - majd egy lövés hang. Nem hallottam semmit. Rá néztem a telefonom képernyőjére. Letette.

- Ki kell bontanom a csomagot. - néztem Szandira

- Rendesen át gondoltad? - nézett rám.

- Igen

- Ugye tudod, hogy ha ki bontod akkor nincs vissza út?

- Igen tudom.

- Miről beszéltek? - nézett ránk Liam. Itt az ideje elmondani nekik a leveles ügyet.